húsvéti gyónás: a →húsvéti időben végzett →gyónás. - A IV. lateráni zsinat 1215: a népvándorlás miatti kaotikus állapotok megszüntetése miatt rendelte el, hogy az →értelem használatára eljutott hívők évente legalább egyszer, lehetőleg húsvétkor gyónjanak és járuljanak →szentáldozáshoz (DS 812, 1683). Az évi gyónás időpontját a hatályos egyházjog sem köti ki, de mivel a →húsvéti szentáldozás kötelessége fönnáll (→öt parancsolat; 920.k. 2.§), aki súlyos bűnben van, ebben az időben gyónni köteles. Lényegét tekintve a ~ nem különbözik a máskor végzett gyónásoktól. Kötelező jellege csupán a lélek éberségét akarja segíteni, hogy méltóképpen készüljön a →húsvéti misztérium ünneplésére, s megtisztulva találkozhasson a föltámadott Úrral. - A szepesi prépostsági zsin. (1460) szerint: „Nagyböjt kezdetétől, Invocavit-vasárnaptól a böjt közepéig a plébániatemplomokban harangozással hirdessék meg, hogy lehet jönni gyónni, s a papok álljanak a hívek rendelkezésére. - A templomok vezető papjai intsék híveiket a nagyböjt közepe előtti gyónásra, és tanítsák, mit és hogyan kell meggyónni. A híveket intsék a teljes mise meghallgatására. - Akik nagyböjt közepétől húsvétig sem gyónnak és áldoznak meg, azokat ki kell kergetni a templomból, s jelentsék a prépostnak, aki kivizsgálja, hogy van-e elfogadható mentségük. A papot, aki ezt elmulasztja, 6 hónapra fölfüggesztjük és 6 márka büntetést fizet.” (V-VII.) - Nagyszombati egyhmegyei zsin. (1629): „Aki nem gyónt és áldozott húsvétkor, nem kaphat egyházi temetést és ne harangozzák ki. Aki több éven keresztül elmulasztja, fokozódó büntetések után kiközösítik.” (I/3.) **

Péterffy I:203; II:247.